Őzbak kártétele (kéreghántás) alma suhángon
Az őzek kis termetű, kérődző állatok, kis bendő mérettel, így egyszerre csak kevés táplálékot tudnak elfogyasztani. Válogatva, pákosztosan legel, naponta több alkalommal is táplálkozik. Territóriális faj, kedveli a pillangósokat és az olyan gazos táblarészeket, ahol a kicsinyeit el tudja rejteni.
Őz kártétele a növénytermesztésben
A szántóföldi növénytermesztési területen komoly károkat szinte soha nem okoz, kis étkű állat lévén. Sajnos az állományok darabszáma is erősen csökkenő, így elenyésző a taposási, tiprási kára. A szántóföldi növények közül a fiatal napraforgót, kukoricát, gabonát fogyasztja előszeretettel az őz, de leginkább csak tavasszal, kis mértékben ősszel is rájár.
Őz kártétele gyümölcsösben
A legtöbb kárt tavasszal, agancsukkal okozzák, amit fák kérgéhez dörgölnek amikor letisztítják az új agancsokat. Ezzel a tevékenységével a fiatal csemetékről ledörzsöli a kérget, miáltal elpusztulnak. A rügyek megrágását is gyümölcsösökben és szőlőben megfigyelhetjük, száraz idő esetén rájár a lédús gyümölcsökre, szőlőre ha van erre alkalma.
Vadkár szempontjából általában nem releváns a kártétele.
Őz kártétele az erdősítésekben
Leggyakoribb kártétele a csemeték oldal és csúcshajtásainak csipkedése, a rügy és hajtásrészek elfogyasztása. Az alacsonyabb, < 80 cm-es növénymagasságokat és a vékonyabb, 1-3 mm-es hajtásokat preferálja. Nyári zöld és téli rágási kára egyaránt előfordul. A fiatalkori, az erdősítésekben keletkező vadkár legalább 50 %-áért felel (közelítő becslés, a kérődzők részben azonos táplálék fogyasztása és hasonló fogszerkezete miatt a vadfajok kárképének szabatos elkülönítése nehézkes).
Az őzbak az év nagy részében territoriális állat. Az erdei őz (bak és suta) a territóriumnál némileg nagyobb mozgáskörzete is csak mindössze néhány tíz, esetleg százegynéhány hektár, így egy-egy erdősítést folyamatosan terhel. A vadfaj a lombos fafajokon jellemzően minőségi kárt okoz, aminek állandósulása, több éven keresztüli ismétlődése egy-egy egyed vonatkozásában mennyiségi kárrá csaphat át. Ekkor a facsemetét már tőrevágással sem lehet, vagy érdemes megújítani. Rügy és hajtásrágásból származó mennyiségi kára fenyőkön gyakran előfordul.
Az őzbak okozta speciális kárforma az agancs fenési, kéreg leverési kár. 1-5 cm vastag fácskákon figyelhető meg. Keletkezése a hím egyedek időszakos viselkedésének következménye (barkás agancs letisztítása, később a birtokolt terület megjelölése). Ez a kár többnyire mennyiségi, és általában kiscsoportos jellegű. A tőrevágás még lombos fafajoknál sem feltétlenül sikeres kárfelszámolási mód.
Az őz területfoglalásából következően a területvédelem a vadfaj ellen alig hatásos. A villanypásztoros, vagy azzal kombinált mechanikus megoldás csak alsó, 80 cm magas, áram alatt lévő előfeszített fonat kiegészítéssel együtt működőképes és akkor is csak időlegesen.